MúzeumDigitár

Close

Search museums

Close

Search collections

Matyó Múzeum, Mezőkövesd

About the museum

A Matyó Múzeum 1953-ban nyitotta meg kapuit az érdeklődők előtt. Az első kiállításnak az egykori Korona Szálló 19. századi épülete adott otthont, mely a múlt század közepétől 2000-ig a Matyó Háziipari Szövetkezet központjaként működött. A múzeum ezért 1964-ben a Művelődési Ház oldalszárnyba költözött, ahonnan négy évtized múltán 2005-ben tért vissza egykori helyére. A múzeum 2006-ban elnyerte az "Év Múzeuma" megtisztelő címet.

A múzeum állandó kiállítása a matyó népművészetet állítja középpontba, érzékeltetve annak történeti korszakait, s összefüggéseit a társadalom-történeti változásainak folyamatával.
A kiállítás központi egységét a 19-20. század fordulójának állapotát tükröző háromosztatú parasztház alkotja. A tiszta szobában a jellemző bútorok (ágy, asztal, lóca, tulipános láda), búbos kemence és kiegészítők (fali oltár, szentképek), a konyhában és a kamrában a használati tárgyak láthatók.
A hátsó kis teremben helyet kapott a matyó hímzés fejlődésének a kiállítása a fehér hímzéstől, az Ó-matyó piros-kék hímzésen keresztül, a ma ismert világhírű színpompás, tarka hímzésig. A teremmel szemközti falon a híres „százrózsás” mintatervező, Kisjankó Bori számtalan papírra vetett matyó rózsája látható.
A summások társadalmi helyzetét és munkakörülményeit a kiállítás önálló egysége mutatja be.

Az főtérre néző hosszú folyosó falain gazdag képanyag illusztrálja a matyó lakosság hétköznapjait és egyházi ünnepeit. Vannak itt fényképek feketében öltözött menyasszonyról az 1920-os évekből, háromnapos lakodalomról és egyházi körmenetről.
Az üvegvitrinekben kiállított mezőkövesdi, tardi és szentistváni viseletek azt sugallják, hogy a három szomszédos, matyónak tartott település hagyományos kultúrája önálló, sajátos vonásokat hordoz.
A díszes ünnepi viselet leglátványosabb, az életkorokat reprezentáló együttesét a lakodalmas menet mutatja be. A menetben szereplő szekér azt jelzi, hogy a férjhez adott lány kelengyéjét a matyók körülvitték a városban, hogy a közösség hitelesíthesse a házasság anyagi feltételeit.

A tárlatban szereplő szűcs és kékfestő műhelyek csakúgy, mint a varró és hímző asszonyok munkakörnyezete azt a háziipari és kézműves tevékenységet idézi, aminek révén a lokális viselet és kézimunka fejlődött. A kiállítás nagy értékű, archív képanyaga és a fotográfiai műhely jelzi, hogy a fénykép a 19. század végétől jelentős szerepet játszott a matyóság kultúrájában. A matyó hímzést és a matyók életének hétköznapjait, ünnepeit bemutató kibővített, gazdag kiállítást mozgássérült vendégek is látogathatják. Az épület a kutatómunkának, klubfoglalkozásoknak is helyet ad. Ajándékboltjában minősített kézműves termékeket lehet vásárolni.

Collections

Néprajzi GyűjteményShow objects [254]Search inside

Objects